A kereszt életünk mértéke – elmélkedés a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére

Szép szokás keresztet vetni, de még szebb, ha a szokásunkon túl figyelmünket is rászegezzük arra a jelre, amit magunkra vetünk. Ezt tesszük a Szent Kereszt ünnepén: tudatosan figyelünk a kereszt fontos üzenetére, amelyet talán éppen annak megszokott jelenléte miatt hajlamosak vagyunk néha elfeledni. Hiszen ott van templomaink tetején, útjaink mentén, otthonaink falán, nyakunkban vagy éppen kezünkben. A kereszt azonban nem egyszerűen a kereszténység „márkajelzése”, amelyről felismerhető, hogy ki tartozik egy közösséghez. A kereszt komoly üzenet. Éppen ezért az Egyház már kezdettől fogva kiemelt helyre tette: templomok csúcsára, lakóházainkba és saját életünk középpontjába.

A keresztény ember számára tehát a kereszt nem csupán egy tárgy. Mérték! Szent Pál írja, hogy Krisztus „Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Krisztus keresztje ezért a Krisztus követőinek, a „krisztusiaknak” a mércéje.

Gondoljunk bele, mit jelent a mértékegység! Már általános iskolásként megtanuljuk, hogy méterben, kilogrammban vagy literben mérünk. A mérték segít eligazodni a világban: megmutatja, mi milyen magas vagy mély, milyen hosszú vagy széles. Ha nincs közös mérték, könnyen káosz alakul ki.

A keresztény életben is szükségünk van ilyen közös mértékre. Különösen akkor, amikor körülöttünk egyre többféle „mérce” létezik, amely talán éppen mértéktelenségbe taszít. Olyan világban élünk, amelyben hajlamos az ember másokhoz viszonyítani önmagát, tetteit és értékeit, végül pedig önmagát megtenni a mérce meghatározójává. Ami az egyik ember számára igaz, az a másik számára nem feltétlenül az. Ami tegnap még érték volt, ma már elavultnak számít. Így lassan eljuthatunk oda, hogy semmi sem szent, hogy minden igaz – és mindennek az ellenkezője is.

Éppen ezért kell vigyáznunk, nehogy a kereszt csak egy üres jellé váljon számunkra és környezetünk számára!

A kereszt ugyanis sokak számára most is botránynak és oktalanságnak tűnhet. Megbotránkozhatunk a szenvedés láttán, elfordíthatjuk tekintetünket a szegénységtől, a gyengeségtől, a haláltól. (Ne feledjük! Ha most távolinak is tűnnek ezek számomra, előbb vagy utóbb megjelennek saját életemben is.) Nehezen értjük, hogyan lehet erő abban, ami gyengének látszik. Oktalanságnak tűnhet az örök életről, a mennyországról vagy Isten misztériumáról beszélni. Nekünk azonban újra és újra fel kell fedeznünk a kereszt igazságát, és ez alapján Krisztust, a megfeszítettet hirdetni, „aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság” (1Kor 1,23).

Hiszen a kereszt éppen ezeket a látszólagos ellentéteket kapcsolja össze.

A keresztnek van magassága és mélysége. Megmutatja, mi az a legmagasabb cél, amely felé életünknek törekednie kell. Ugyanakkor Krisztus keresztje egészen lehajol hozzánk. Isten nemcsak életünk „magaslatain” van jelen, hanem földhözragadottságunkban, gyengeségünkben, szenvedésünkben is. A kereszten ég és föld összeér.

És van a keresztnek szélessége és hosszúsága is. Ezeket nem centiméterben kell mérnünk. A kereszt szélességét és hosszúságát a szeretet adja. A kitárt karok mindenkit átölelnek. Talán ezért is olyan beszédes a számomra oly kedves Szent Damiano-kereszt orante-ábrázolása: a kitárt kar az imádkozó ember mozdulata, de eszünkbe juthat róla az édesanya is, akinek kitárt karjai számára nincs túl kicsi, túl gyenge vagy méltatlan gyermek.

A kereszt tehát mértékegység számunkra. Nem azért, hogy másokat méricskéljünk vele, hanem azért, hogy saját életünket igazítsuk hozzá.

Vigyázzunk hát a keresztre! Ne engedjük, hogy pusztán dísz, ékszer vagy megszokott jel legyen belőle. Mert Isten ezzel a mértékkel mér. A kereszt mértéke szerint alkotta meg a világot: rendet, kapcsolatot és szeretetet adott neki. Krisztus keresztjében mutatta meg, mi az igazi erő és bölcsesség. És végső soron e mérték szerint fog megméretni a mi életünk is.

A kereszt Isten mértéke szerint tanít. És ez a mérték nem változik –  gondolj erre, ha keresztet vetsz!