Amikor a lélekjelenlét életet ment – Kevinék története

Szeptember végén megható történetet osztott meg a Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központunk: egy nevelőszülői családban élő, 16 éves fiú lélekjelenlétének és gyors cselekvésének köszönhetően kapott segítséget 17 éves nevelt testvére, aki egy súlyos rosszullét következtében elvesztette az eszméletét, és leállt a légzése.

A történet főszereplőihez mi is ellátogattunk. Katika néni, a két Kevin, Levi és a család kedvence, Picur kutya szeretettel fogadott bennünket. A süteményekkel megrakott asztal mellett hamar kiderült: bár az a bizonyos szeptemberi nap mindannyiuk számára felejthetetlen marad, az otthonukban az élet azóta is a megszokott mederben zajlik – a kamaszkor örömeivel, kisebb vitáival és a békülések mindennapi pillanataival együtt.

Tíz éve szeretettel, türelemmel és felelősséggel

Katika néni tíz évvel ezelőtt, özvegysége után választotta a nevelőszülői hivatást. Jelenleg három kamaszfiúval osztja meg otthonát, akiknek nemcsak biztonságot és gondoskodást, hanem figyelmet, szeretetet és kapaszkodót is igyekszik adni. Ahogy meséli, náluk sincs mindig teljes egyetértés és csend. A fiúk között időnként akadnak nézeteltérések, ahogyan bármelyik családban előfordulhat. A fontos azonban az, hogy a nehezebb helyzeteket igyekezzenek megbeszélni, és végül békében rendezni. A hétköznapok apró mozzanatai sokat elárulnak erről a közösségről. A fiúk figyelnek egymásra, segítenek, ha szükség van rá, és a bajban nem kell külön kérni őket arra, hogy összefogjanak. A szeptemberi események során mindez különösen megmutatkozott.

Egy délután, amely mindenkit próbára tett

Szeptember közepén P. Kevin az iskolából hazaérve először még semmi különöset nem érzett. Beszélgettek a nappaliban a mindennapi dolgokról, a suliról. Aztán hirtelen minden megváltozott. A fiatal fiú visszaemlékezése szerint először fejfájás jelentkezett, majd zsibbadni kezdett a teste, remegés fogta el, végül elvesztette az eszméletét. A történtekre csak töredékesen emlékszik. A nevelőszülő és a fiúk számára azonban ezek a percek annál élesebben élnek az emlékezetükben.

B. Kevin éppen az iskolából ért haza, amikor meghallotta Katika néni kiáltását. Először azt hitte, talán valamilyen hétköznapi vita miatt szólítják, ám amikor meglátta nevelt testvérét, P. Kevint, azonnal felismerte, hogy komoly a baj. Amikor kiderült, hogy nem is lélegzik, megkezdődött a küzdelem az életéért. A segélyhívó diszpécser telefonos útmutatása mellett mellkasi kompressziót alkalmazott. Nem mérlegelt hosszasan, nem várt arra, hogy valaki más cselekedjen helyette. Megpróbált segíteni, ahogyan abban a pillanatban a legjobbnak látta.

– Nem tudom pontosan, mi történt, csak csináltam, amit tudtam – idézte fel röviden. B. Kevin számára az események gyorsan követték egymást, és alig volt ideje felfogni, milyen súlyos helyzetbe kerültek. Katika néni közben segítséget kért, a mentőszolgálat pedig rövid időn belül megérkezett. Eközben a harmadik fiú, Levi sem tétlenkedett, egy szó nélkül összecsomagolta társa táskáját, minden bepakolt neki, amire szüksége lehet a kórházban, még a kedvenc karkötőjét is odatette neki...A szakemberek pedig folytatták az ellátást, majd kórházba szállították P. Kevint. A vizsgálatok során kiderült, hogy a rosszullét hátterében súlyos epilepsziás roham állt. A fiú megkapta a szükséges kezelést, és egy hét után hazatérhetett. Ma már jobban van, bár további orvosi ellenőrzésekre és kezelésre is szüksége van.

Amikor a félelem ellenére is cselekedni kell

A történtek felidézése közben érződött, hogy a család minden tagját mélyen megrázta az a délután. Katika néni sem próbálta titkolni, mennyire megijedt, amikor szembesült a helyzet súlyosságával. Az ilyen pillanatokra senki sem tud igazán felkészülni. Mégis, a félelem mellett ott volt a tenni akarás, az egymásra figyelés és az a belső késztetés, hogy nem szabad feladni. B. Kevin számára sem volt mindennapos helyzet az újraélesztés. Korábban az iskolában hallott hasonló dolgokról, de élesben egészen más volt átélni mindezt. A történtek után talán ő maga is csak fokozatosan fogta fel, milyen rendkívüli helyzetben kellett helytállnia.

A látogatás során arról is beszélgettünk, milyen fontos, hogy az emberek merjenek segítséget nyújtani, ha valaki bajba kerül. Nem kell mindenkinek egészségügyi szakembernek lennie ahhoz, hogy életet menthessen. Vészhelyzetben azonnal segítséget kell hívni, és a segélyhívó diszpécser utasításait követve meg kell tenni, amit tudunk. Az ő történetük éppen erre emlékeztet: a bizonytalanság és a félelem ellenére is számít, ha valaki nem marad tétlen. És bár a család tagjai szerényen beszéltek a történtekről, a látottakból egyértelműen kirajzolódott, milyen sokat jelent az összetartozás.

Személyes köszönet a helytállásért

A Szent Péter és Pál Gyermekvédelmi Központ és a nevelőszülői hálózat vezetőségének munkatársai azért érkeztek a családhoz, hogy személyesen is köszönetet mondjanak a rendkívüli helyzetben tanúsított helytállásért. A látogatás nem csupán egy jelképes ajándék átadásáról szólt. Sokkal inkább arról, hogy a fiúk és Katika néni érezzék: a bátorságuk, a felelősségvállalásuk és az egymás iránti figyelmük mások számára is példaértékű.

A gyermekvédelemről sokszor a nehézségek, a kihívások és a megoldásra váró problémák jutnak eszünkbe. Pedig a gyermekvédelem mindenekelőtt emberekről szól: gyermekekről, akiknek biztonságra és szeretetre van szükségük, és felnőttekről, akik vállalják, hogy mellettük állnak. Katika néni tíz éve végzi ezt a szolgálatot. Otthont teremt, figyel, nevel, támogat, és nap mint nap igyekszik olyan légkört biztosítani a rábízott gyermekeknek, amelyben megtapasztalhatják az összetartozás erejét.

Köszönjük Katika néninek és a család minden tagjának, hogy példát mutattak emberségből, bátorságból és összetartásból.Mert néha a legnagyobb hőstettek nem a világ szeme előtt születnek, hanem egy otthon falai között, ott, ahol az egymás iránti szeretet cselekvéssé válik.