Krisztus a búzamag, aki halálával hozott termést – búzaszentelés Debrecenben

A 11 órai Szent Liturgiát Sivadó Miklós debreceni parókus és Czirják János atya, a Szent Efrém-iskola lelki igazgatója végezte.

Miklós atya prédikációjában Jézusnak egy olyan gondolatát idézte, mellyel előrvetítette a húsvéti eseményeket: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egyedül marad. De ha elhal, sokszoros termést hoz”. Jézus nem akart elmenekülni a Mennyei Atyától kapott küldetés elől, hanem vállalta a búzamag szerepét, kereszthalálával elhozta nekünk a megváltást. Jézus figyelmeztette követőit, hogy hozzá hasonlóan őket is üldözni és gyűlölni fogják, mégis a szeretet parancsát adta nekik, mert a rossz út „a pusztulásba, a gyűlölködésbe, az elhullásba vezeti az embert”.

Szent György szívébe fogadta Jézus tanítását, ő is vállalta a búzamag küldetését: meghalt, hogy sokszoros termést hozzon. Meghalt, de örökké él az üdvösségben. A nagyvértanúhoz kötődő legismertebb történet szerint egy város lakói gyermekeket áldoztak a tóban élő sárkánynak. Lassan fogytak a gyermekek, a zsengék. Szent György ekkor győzte le a gonoszt. Amikor a pap megszenteli a búzazsengéket, azzal Szent György közbenjárását kéri kultúránk, társadalmunk, gyermekeink védelméért.

Miklós atya a búza kapcsán a földi és a mennyei kenyérről is beszélt. Krisztus meghalt, hogy nekünk örök életünk legyen, de velünk van az Eucharisztiában. (A teljes prédikációt IDE KATTINTVA olvashatják.)

Egyházunk hagyományainak megfelelően a Szent Liturgia végén Miklós és János atya elvégezte a búzaszentelés szertartását. Mind a négy égtáj felé fordulva elhangzott egy-egy zsoltárrészlet és evangéliumi szakasz: Máté evangéliumából a kalásztépés szombaton (Mt 12, 1-8), Márktól a magától növekedő vetés (Mk 4, 26-32), Lukácstól a magvető (Lk 8, 5-8), Jánostól pedig a szamariai asszony történetének egy részlete (Jn 4, 35-38).

A könyörgésekben bő termésért – „…ajándékozz nekünk, irgalmasságod szerint, földeinken bő aratást és a fák gyümölcseiben s minden egyéb terményeinkben dús hozamot; és hárítsd el azokról a vészes égi háborút, fagyot, jégverést s minden veszedelmet” – és földjeink védelméért – „Uralkodó Krisztus, élő Istennek fia, küldd le Mennyből a te szent angyalodat, hogy őrizze meg aratásunkat, földünk összes terményeit, szőlőinket és gyümölcsös kertjeinket égi háborútól, felhőszakadástól, kártékony állatoktól, ártalmas férgektől és minden gonosz megtámadástól. Oltalmazza és védelmezze kezeinknek minden munkáját. Angyali áldásával áldja és sokasítsa vetéseinket, hogy mindnyájan háládatos szívvel magasztaljuk szent nevedet…” – imádkoztunk. Végezetül Miklós atya szenteltvízzel áldotta meg a zsengéket – a búzaszálakat és a jelen lévő gyermekeket is.

A megszentelt búzából minden jelenlévő hazavitt egy csokorra valót.