A Vízkeresztet követő néhány igen mozgalmas hét észrevétlenül egy csendesebb időszak nyitánya. Vízkereszt után a liturgikus idő nem vált hirtelen, inkább fokozatosan elmélyül. A bizánci hagyomány nem beráncigál a nagyböjt drámájába, hanem fokozatosan átállítja a figyelmet. Így a sokszor túlzásnak tűnő külső ünneplésből belső éberség lesz.
A bizánci lelkiség tudatosan fordítja a figyelmet a földi szentély irányába. A templomban felbukkanó vámos és farizeus, akár az agg Simeon és Anna is az Istenhez vezető utat keresi. Nem véletlen, mivel az Istent kereső ember harmonikus időtöltése a földi szentélyben már a mennyei Jeruzsálemre készít föl. Ahogy Homérosz Odüsszeiájában az út nem önmagáért való bolyongás, hanem hazatérés a családhoz, úgy a böjt is a megtisztuláson keresztül vezet vissza az Atya házába. Amint visszaveszünk a fogyasztásból, ráébredünk: a Föld nem tárgy, az étel nem magától értetődő, hanem ajándék.

A világ pedig - mint ahogy gyakran tapasztaljuk - mindig többet kér. Több teljesítményt, több élményt, több sikert, több túlórát akár az iskolában, akár a munkahelyen. Isten viszont azt mondja: elég. A böjt ezt tanítja meg újra és újra. Hogy nem kizárólag a „több”-ben van az élet, hanem főleg abban, ami már most is ajándék. Csak a fogyasztás, az élvezet, a birtoklás és más emberi gyarlóságok ezt ideig-óráig leplezik.
Vajhagyó vagy másnéven a Megbocsátás vasárnapján ezért kérjük a mindenható Istentől a bocsánatot, a vétkeinktől való megszabadítást. Nem az ősi Felejtés Völgyén haladunk keresztül a szent böjti időszakban, hanem az irgalom útján, ami a megbocsátás kapujánál kezdődik. Ahogy a vándor megáll, felnéz a hegyre, körbenéz és tudja, merre fog vezetni az útja. Vagy éppen a sielő, amikor a pálya csúcsáról letekint a völgybe, felméri, merre vannak az ideális kanyarok, megfelelő ívek, merre tud lesiklani. Figyelme fókuszált, mégis könnyed és elszánt. Gondoljuk át mi is, merre vezessen ez a csöndes utunk a következő időszakban. A segítő szeretet cselekedetei közül miket választunk, avagy milyen más vallási-bűnbánati cselekményekkel haladunk előre? Így a csendesebb időszak nem visszalépés az élettől, hanem hely az újjászületésnek, az új életnek.
„Elég neked az én kegyelmem.” (2Kor 12,9)