Elmélkedés: Mihály és Gábor főangyalok égi erők

Egyházunk november 8-án ünnepli a szent angyalokat. Az ünnep általánosan használt görög elnevezése Των αγίων ταξιάρχων (tón ágíón taxiárhón): „A szent [angyali] rendek vezérei. A „taxíarhosz” egy VI. századi bizánci katonai kifejezés volt az osztályokba rendezett hadtest vezetőjére, amit az egyházi szóhasználat is átvett. Nem véletlen az angyalokkal kapcsolatban a katonai kifejezés használata. Jézus elfogásakor Péter kardjával levágja a főpap egyik szolgájának a fülét. Az Úr megfeddi őt és ezt mondja neki: „Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tizenkét légió angyalt?” (Mt 26,53).

Az ünnep hivatalos neve: Mihály és Gábor fővezérek és a többi mennyei erők szinaxisa. Ez az utolsó szó magyarul elég idegenül hangzik és magyarázatra szorul. A σύναξις (színaxisz) szó alapjelentése: összejövetel. Azonban van egy bővebb, liturgikus jelentése is: a hívek liturgikus összejövetele egy szent ünnepének vagy emlékének megünneplésére. Mivel ezt a kifejezést az egyházi évben olyan szentekkel kapcsolatban használják egy konkrét dátumra, akiknek más ünnepük is van (az Istenszülő – dec. 26.; Keresztelő János – jan. 7.; a 70 apostol – jún. 30. és az angyalok – nov. 8.), ezt a szót magyarul leginkább az „összefoglaló ünnep” kifejezéssel adhatjuk vissza. Vagyis november 8-án Szent Mihály és Gábor főangyalok és a többi mennyei erők összefoglaló ünnepét üljük.

Még egy kis  nyelvészeti kitérőt érdemes tennünk. Sokak által ismert az ünnep fő himnuszának, a tropárnak a szövege (amit a hétfői köznapi liturgiákon is éneklünk): „Ó, mennyei seregek fővezérei, kérünk titeket, mi méltatlanok, hogy imáitok által vegyetek minket körül mennyei dicsőségetek szárnyai árnyékával, és oltalmazzatok meg bennünket, kik előttetek alázattal borulunk le, és kiáltjuk: A veszedelmektől óvjatok meg minket, ti, vezérei a felsőbb erőknek!”

Nos, az évszázadok alatt hozzánk fordítások fordításán keresztül érkezett ez a szöveg, és bár alapjában helyes, célszerű látnunk a görög eredeti szószerinti fordítását, ami így hangzik: „A mennyei erők fővezérei, kérünk titeket, mi, méltatlanok, hogy könyörgéseitek által [mintegy] (védő)fallal vegyetek minket körül anyagtalan dicsőségetek szárnyainak oltalmával, védelmezve bennünket, akik buzgósággal és [hozzátok] kiáltva borulunk le: A veszélyekből szabadítsatok meg minket ti, a mennyei rendek fővezérei”.

Az angyalokat – érthető módon – kissé antropocentrikus szempontból nézzük, mint akiknek a feladata az emberek szolgálata. Ez így nem pontos. Az angyalok Isten szolgálatát végzik, ami végtelen boldogsággal tölti el őket. Isten kegyelme és fénye teszi őket világítókká és a szeretet vezérli őket. Ilyen módon szolgálnak minket, embereket, mert üdvösségünket akarják. Szent Pál felsorolásából tudjuk, hogy az angyaloknak 9 rendjük van (vö. Ef 1, 21). Fő feladatuk az ördög elleni harc, aztán a többi számunkra láthatatlan erő elleni küzdelem, amire utal Szent Pál az Ef 6,12-ben, de amivel nekünk nem kell foglalkoznunk, mert nem a mi világunk; továbbá amikor Isten szándéka úgy akarja, az emberek életében is megjelennek, a felismerhetőség miatt általában emberi alakban, hogy segítsék és Isten útjára vezessék őket.

Isten küldöttei, hiszen az angyal szó is ezt jelenti: egy feladattal megbízott küldött, az üdvösség szolgái, mindegyik a maga feladata szerint. Három angyalnak ismerjük a nevét a Szentírásból (az apokrif irodalom sokét felsorolja, de azokat nem tekinthetjük hitelesnek). Egy Jeruzsálem melletti kis hegyi faluban az angyalok tiszteletére szentelt ortodox templom ikonosztázionján mind a hármat megjelenítették. Szent Mihályt teljes harci felszereléssel, mint az angyali rendek fővezére, Gábort az üzenetátadás testtartásában, és Rafaelt, akinek a neve azt jelenti: Isten gyógyít. Ez hatott meg a legjobban: semmi más nem volt nála, csak a szentségtartó, másik kezében egy áldoztató kanál. Semmi nem gyógyít minket jobban, mint az Eukharisztia, Krisztus Teste és Vére.

Oltalmuk azonban attól is függ, hogyan fordulunk hozzájuk: a tropárban sem véletlenül szerepel, hogy „előttetek alázattal borulunk le”. Ahogyan Szír Szent Izsák tanítja: „A kevélység elűzi tőlünk őrangyalunkat, míg az imádság és az alázat közel tartja hozzánk segítségét és őrizetét”.