Zarándoklaton és közösségépítő hétvégén jártak a soproni és szombathelyi görögkatolikusok

John Henry Newmannt az élet csalódásai, nehézségei a lelki élet mesterévé tették. Newmann szerint a keresztény lelkiség alapja a lelkiismeret belső hangjának gondos követése, ez adja a belső, krisztusi világosságot – tudtuk meg Antal atyától Sümegcsehiben, ahol kétnapos közösségi programunk a Szent Liturgia bemutatásával ért véget.

Nehézségek, csalódások, küzdelmek vannak bőven. Egy ilyen kirándulást többgyermekes családokban sok előkészület előz meg, elmondások szerint volt, aki este 10-ig vasalt, készítette a gyerekek uzsonnáját, váltóruhákat, volt, aki sokáig dolgozott a munkahelyén, hogy szabaddá tudja tenni magát erre a két napra.

Október 17-én Szentbékkállán találkoztak a soproni és szombathelyi görögkatolikus szervezőlelkészség tagjai, családjai, közel 40 fő. Ki korábban, ki később érkezett meg. Mindenki követte azt a bizonyos „belső lelkiismeret hangját”, hogy összetartozunk, időnket, figyelmünket is egymásra szánjuk, holott néha jobb lett volna lepihenni, kicsit elcsendesedni a hétköznapokból.

Mi a családunkkal útközben megálltunk Sárváron a Szent László templomnál, kérve az ő és magyar szentjeink közbenjárását családunkra, hazánkra, közösségeinkre. 

Induláskor voltak arcról ismerősök és persze ismeretlenek is, de a nap végére szinte mindenkivel sikerült beszélgetni, egy-két szót váltani vagy legalább egymásra mosolyogni.

A nap folyamán a szentbékkállai templomtól körtúrát tettünk a kevéssé ismert, a Káli-medencét északról határoló Fekete-hegyen, ahonnan az út során lenyűgöző kilátás tárult elénk a Balatonra, a Káli-medencére, a Tapolcai-medence tanúhegyeire. Meredek emelkedő után elértük a Keleményes-kő kilátópontját, majd a hegy ligetes bazaltplatója után az Eötvös Károly-kilátó lábánál pihentünk meg, ahonnan a Keszthelyi-hegység vonulata, a Tihanyi-félsziget is jól látszott. Szép volt látni, hogy a gyerekek egyre inkább közös csapatot alkottak, segítettek egymásnak, a nehezebb részeken a nagyobb gyermekek vitték a kisebbeket, pici babákat. 

A hegy csúcsán csodálatos kilátásban volt részünk. A ragyogó napsütésben Laci, a közösség geológus tagja a földtudomány rejtelmeibe avatott be minket, pl. a tanúhegyek képződéséről, nevük eredetéről. Színes poszterek segítségével magyarázta el a földkéreg itteni kialakulását, így valóban élvezetes volt hallgatni annak is, aki nem hozzáértő. A kilátónál batyuból ebédeltünk, beszélgettünk, majd lefelé a pincék között bandukolva értünk vissza a parkolóhoz.

Innen a méltán nevezetes szentbékkállai kőtengerhez autóztunk át, ahol a kőlabirintusban kicsik-nagyok lelkesen kavarogtak, a gyerekek örömmel szaladgáltak az óriási lapos kövek tetején, és persze a bátrak a híres ingókőre is felmásztak. Laci részletes előadást tartott a táj, illetve a pannon táj kialakulásáról, így megtudtuk, hogy ebben a szélnek volt legnagyobb átalakító ereje. 

A legnagyobb szenzáció emellett az volt, hogy karnyújtásnyira tőlünk a sziklák mellett, egy árnyékos tölgyfa tövében megpillantottunk egy békésen falatozó szarvast. Az egész csapat csendben lekuporodott, és éppen csak suttogva figyelte a szarvast, aki nem vett rólunk tudomást. Egészen hosszú ideig ottmaradtunk, és figyeltük, ahogy eszeget, meg persze azon tanakodtunk, vajon hogy nem iramodik el.

Végül néhány családdal átmentünk még a közeli Hegyestűre, megcsodáltuk a bazaltbánya orgonasípjait, a kőbemutatót és a páratlan kilátást. A többiek elvitték a kisebbeket a keszthelyi szállásra, vacsora előtti kis pihenésre.

Vacsora után a gyereksereg játékokkal, a felnőttek beszélgetéssel, biliárddal pihenték ki magukat, többen együtt énekeltünk, Akathisztoszt, az Istenszülőhöz írt énekeket, új dallamokat is tanultunk, és persze sokat nevettünk.

Bőséges és finom reggeli után indultunk el Tátika várába, ahol külön figyelmességgel, meleg, házi készítésű almás pitével kínáltak bennünket a környéken lakó kedves barátok. A vár bevételére már nagyon összeszokott a társaság, itt készült a csoportkép is.

A kirándulás után továbbindultunk Sümegcsehibe, szent liturgiára, a Boldog Newman János tiszteletére felszentelt kápolnába. A ferences remeteségben álló kápolna különleges hangulatot árasztott, főként az, hogy teljesen megtelt a közben a zalaegerszegi közösségből érkezőkkel is kiegészült zarándokcsoportunkkal, míg a legkisebb gyerekek a csoda szép őszi időben kint játszottak.

Végül a közeli Sümegen együtt ebédeltünk, így itt is volt lehetőségünk egy-egy jó beszélgetésre, mélyebb ismerkedésre, nekünk egy Szombathely mellett élő házaspárral, ill. a zalaegerszegi szubdiakónussal.

Ebéd után többen hazaindultak, de mi még megnéztük a sümegi ferences kolostor csodálatos Mária – szobrát, és együtt imádkoztunk egy másik soproni családdal. Ezzel  nagy vágyam teljesült, mert már régóta vágytam ebbe a templomba eljutni. 

Másnap öröm volt találkozni az egyik zarándoktárssal, amikor épp a lányunkért mentünk az iskolába; széles mosollyal köszöntöttük egymást már mint régi ismerősök.

Hálásan köszönjük minden résztvevő nevében a lehetőséget, a szervezést, a sok beszélgetést, a gyerekeknek az egymással eltöltött kirándulást, játékot, szaladgálást, „viháncolást”. Nagyon tartalmas és szép élmény volt ez a hétvége, köszönjük, hogy ennyi időt tölthettünk egymással. Kirándulás alatt meg is kérdezte gyermekünk, hogy lesz-e még ilyen alkalom. Mondtuk, hogy igen, jövőre.