Ez az ősi, Ézsaiás prófétától származó ének egyszerre ószövetségi és újszövetségi üzenetként hangzott el a háborúk és bizonytalanságok terhe alatt élő világban – fogalmazott szentbeszédében a metropolita.

Rámutatott: Isten és ember kapcsolatának története Ábrahámmal kezdődött, akit Isten arra hívott, hogy fölfelé tekintsen. Ez a „fölfelé nézés” lett a választott nép lelki iránytűje. Mózesnek Isten úgy mutatkozott be: „Vagyok” – vagyis veletek vagyok, köztetek vagyok. Ez a tapasztalat kísérte Izraelt a pusztai vándorlás során is. Sokáig azonban úgy hitték, Isten ereje a többi nép legyőzésében mutatkozik meg.

Karácsonykor viszont kiderül az igazi fordulat: az Emmanuel, a „Velünk az Isten” nem hatalmas hadvezérként, hanem kiszolgáltatott gyermekként jött el. Jézus tanítása – az ellenség szeretete, az áldás az átok helyett – sokak számára elfogadhatatlan volt, és ma is nehéz. Mégis ez az evangélium lényege.

Kocsis Fülöp hangsúlyozta: amikor ma azt énekeljük, „Velünk az Isten”, nem mások ellen mondjuk. Nem azt jelenti, hogy velünk van, másokkal pedig nincs. Egyetlen Isten van, és minden ember hozzá tartozik. Nincsenek ellenséges nemzetek – egyetlen ellenség van, a gonosz, aki viszályt szít.

A debreceni éjféli liturgia üzenete ezért a megtérés és a béke üzenete volt: hinni abban, hogy Isten képes bennünket is átalakítani, hogy merjünk szeretni ott is, ahol emberileg lehetetlennek tűnik. Így válhatunk a karácsonyi Gyermek hírnökeivé, és így tehetünk hiteles tanúságot arról, hogy valóban velünk az Isten.
Kocsis Fülöp metropolita prédikációját teljes egészében meghallgathatják ide kattintva.
Áldott ünnepet kívánunk!
