Szent öregek mondásai
Poimén (76.)
Az egyik atya mesélte Poimén abbáról és testvéreiről, hogy amikor Egyiptomban laktak, anyjuk látni óhajtotta őket, de nem tudta. Megleste hát őket, amikor templomba mentek, és így találkozott velük. Amikor meglátták, megfordultak, s az orra előtt bezárták az ajtót. Erre az ajtónál keservesen sírva ekképp kezdett kiáltozni: „Hadd lássalak benneteket, szeretett gyermekeim!” Meghallotta őt Anub abba, bement Poimén abbához, és azt mondta: „Mit tegyünk ezzel az anyóval, aki az ajtónál sír?” Poimén abba bent állva hallgatta, amint keservesen sírt, és azt mondta neki: „Miért sírsz így, anyó?” Amikor az anyja meghallotta a hangját, még jobban kiabálni kezdett, és sírva mondta: „Látni akarlak benneteket, gyermekeim! Hiszen mi van abban, hogyha látlak benneteket? Nem vagyok-e az anyátok? Nem én szoptattalak benneteket? Egészen ősz vagyok már. Amikor meghallottam a hangodat, megrendült a lelkem.” Azt mondta neki az öreg: „Itt akarsz bennünket látni, vagy az ottani világban?” Azt mondta neki anyja: „Ha nem látlak meg benneteket itt, meglátlak az ottani világban? Az öreg így szólt hozzá: „Ha erőt veszel magadon, hogy ne láss bennünket itt, meg fogsz látni ott!” Erre anyja örömmel ment el, és azt mondta: „Ha teljesen meglátlak benneteket ott, akkor nem akarlak itt látni!”
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
