Szent öregek mondásai
Poimén (4.)
Élt egy öreg Egyiptomban azelőtt, hogy odajött
volna Poimén abba tanítványi köre. Jól ismerték és tisztelték. Amikor tehát Poimén abba köre felment Szkétiszbe, elhagyták az emberek az öreget, és Poimén abbához mentek. Megtudta ezt Poimén abba, és bántotta őt. Azt mondta hát testvéreinek: „Mit tegyünk ezzel a híres öreggel, mert kínos helyzetbe hoztak minket az emberek azzal, hogy faképnél hagyták őt, és ránk figyelnek, akik semmik vagyunk? Hogyan gyógyíthatnánk meg az öreget?” Majd így szólt hozzájuk: „Készítsetek egy kis ételt, fogjatok egy tömlő bort, aztán menjünk el hozzá, fogyasszuk el együtt, s ezzel gyorsan meg tudjuk gyógyítani őt!” Vették tehát az ételt és elmentek.
Amikor kopogtattak az ajtaján, meghallotta a tanítványa, és így szólt: „Kik vagytok?” Azt mondták: „Mondd meg az abbának, hogy Poimén az, aki azt akarja, hogy áldja meg őt az atya.” Megvitte neki a hírt tanítványa, de ő kijelentette: „Menj el, nem érek rá!” Ők azonban kitartottak a hőségben, és azt mondták: „Addig nem távozunk, amíg arra nem méltat bennünket az öreg, hogy lássuk!” Az öreg pedig látva megalázkodásukat és kitartásukat, megrendült, és ajtót nyitott nekik. Bementek tehát és együtt ettek vele. Evés közben azt mondta nekik: „Bizony nemcsak az igaz, amit hallottam rólatok, hanem a százszorosát ismertem meg abban, amit tettetek.” És attól a naptól kezdve barátjuk lett.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
